Kis szülőfalumban – még gyermekként - idős asszonyok mesélték egyszer, hogy régen az anyának, aki csecsemőjét táplálta és nem volt elég anyateje, gluténmentes gabonából nyákot főztek és ezzel pótolták a hiányzó mennyiséget. Gondolták volna, hogy a ma ismeretes alapgabonák, mint a búza, az árpa, a zab vagy a rozs ásványi anyag, fehérje- és vitamin arányszámai megegyeznek az anyatejével? Talán pont ezért tartották úgy régen, hogy a gabona az ember első számú tápláléka. Jelentősége azonban az idők folyamán mégis homályba veszett.

Hagyományőrzés modern formában

Az ősi időkben az emberiség gyűjtögetésből, majd halászatból és vadászatból biztosította mindennapi táplálékát. A Föld testét először a Zarathustra által alapított óperzsa birodalomban hasították fel azzal a célzattal, hogy magokat vessenek bele. Ez volt a gabonatermesztés kezdete. A későbbi asszír-babiloni földművelésen alapuló társadalom aztán ebből fejlődött ki, és ahogy a termesztés egyre nagyobb teret hódított magának a földkerekségen, a nemesítések során kialakultak az egyes népek fő gabonái. Ez a folyamat még ma is tart, bár a napjainkban oly népszerű reformtáplálkozás már sokkal inkább hagyományőrzésről szól, modern formába öntve. Valójában azt a célt szolgálja, hogy visszatérjünk gyökereinkhez és egy természetközelibb, tudatosabb táplálkozáshoz jussunk el.

Testi-lelki táplálék

A táplálkozás igen individuális dolog, szinte lehetetlen mindenkire érvényes szabályokat alkalmazni. Azt is tudnunk kell, hogy amit megeszünk nem csak fizikai testünkre hat, hanem lelkünkre és szellemünkre is befolyással bír. Ha a búzanövényt tüzetesen megvizsgáljuk, akkor a termőföldben akár három-négy méter mélységig is lenyúló, és az alján ugyanilyen kiterjedésű bojtos gyökérzetet látunk. A felszínen, a szárba szökkent búza a nap hője és fénye által egy kalászban érleli a magokat. E folyamat során a magok a föld erejét és a sugárzó nap éltető energiáját koncentrálják, hogy végül terméssé legyenek. Szervezetünk számára a gabona a napfény, mely belülről világít át bennünket, és lelkünkben is kifejti jótékony, harmonizáló hatását. Idegrendszerünkre leginkább a gyökérzöldségek hatnak, a levél- és szárzöldségek az organikus rendszerünkben, tüdőnkben és szívünkben fejtik ki hatásukat, a termések pedig a metabolikus (emésztő) és végtag organizációnkat harmonizálják. A gabona viszont mindezen hatásokat egyesíti, ezért biztatjuk olvasóinkat teljes értékű gabonák fogyasztására, hisz általuk segítséget kapunk ahhoz, hogy két lábbal álljunk a talajon és egészségesen, emelt fővel járjuk utunkat. 

Soós Attila
ételreformer