Az árpa a pázsitfűfélék családjába tartozó, egyszikű növény. Platón idejében, Görögországban a búza mellett a második legfőbb gabona volt, de emberi fogyasztása még régebbre nyúlik vissza.
Az árpát már a sumérok és a piramiskészítők is fogyasztották. Az ősi kínaiak ötödik legszentebb növénye volt a rizs, a búza, a füge és a szójabab mellett. Az árpa a római gladiátorok rendszeres kásaételéül szolgált (ettől kaptak erőre), a polgárok pedig éppen emiatt nem ették, mert alacsonyrendűnek tartották. Magyar őseink is kedvelték, és fogyasztották köretként, levesben vagy kásaként, lisztjéből pedig lepényszerű kenyeret készítettek, amit olyan keményre sütöttek, hogy tányérként is használták.
Napjainkban az árpaliszt fő eledel a szibériai vidékeken, de gyakran fogyasztják Norvégiában, Skóciában és Írországban is. Észak-Afrikában kuszkusz (árpatöret) is készül belőle. Tibet nemzeti eledelét, a campát (jak vajban pirított árpatöret) is árpalisztből főzik, ez leginkább a császármorzsához hasonlítható.
Az árpa a hűvösebb, csapadékosabb vidéket kedveli, őszi és tavaszi vetése is van. Fajtái a kétsoros, a négysoros és a hatsoros árpa. Az európai havasokban 1000, a Himaláján egészen 4300 méterig fellelhető.
Az árpa a Mars gabonája, így marsikus erőket, bátorságot és harciasságot sugároz lényünkbe.
Kutatók megfigyelték, hogy azokon a vidékeken, ahol az árpa a fő eledelek közé tartozik, alig van szívbeteg ember. Az árpa különösen jó hatást fejt ki az idegrendszerre és az érzékszervekre, valamint segíti a sejtépítést is. Akut, lázzal járó betegségeknél a népi gyógyászok jól bevált gyógyszere az Angliából származó árpavíz. Az árpából főzött nyák megnyugtatja az irritált és gyulladt gyomor- és bél nyálkahártyát.
A csíráztatott árpából szárítás, darálás és meleg vízben való áztatást követően sűrű, édes szirup készíthető, amit növényi méznek, vagy árpa-malátaszirupnak is neveznek. Ez erősíti a lábadozókat, és a gyerekeket. Fogyasztása ajánlott erős fizikai és lelki igénybevételnél is.
Az árpa felhasználása igen sokrétű. A pirított, őrölt árpaszemekből finom gabonakávé készíthető, de a sör és az égetett szeszek alapjául is szolgál. Lisztje, darája, pelyhe, törete és az egész hántolt szem, az árpagyöngy könnyen beépíthető napi táplálkozásunkba. Használhatjuk levesbetétként, köretnek, vagy akár kását készítve belőle. Korpája nem fogyasztható, mert apró, szúrós hegyei felsérthetik a gyomor- és bél nyálkahártyáját. Gluténtartalma miatt lisztérzékenyek nem fogyaszthatják.
Az árpát használat előtt, rövid ideig érdemes beáztatni, majd másfélszeres-kétszeres mennyiségű vízzel felönteni, és 25-30 percig főzni. Áztatás nélkül, olajon pirítva, háromszoros mennyiségű vízzel öntsük fel, és 40-45 percig főzzük.
Az árpa, mivel hűtőgabona, kifejezetten ajánlott a nyári melegben!
A zöldfűszerek közül jól illik hozzá a zsálya, a szegfűbors, a babérlevél, a kakukkfű, és a bazsalikom.
Ha erőt, egészséget szeretnének, főzzék, süssék, egyék gyakran!
Soós Attila
ételreformer
Nyári zöldborsóleves árpapehely gombóccal
Hozzávalók 4 személyre:
A leveshez:
½ dl szűz olívaolaj
2 közepes sárgarépa karikára vágva
2 petrezselyemgyökér karikára vágva
2 szál szárzeller szeletelve
3-4 szál újhagyma apróra vágva
25 dkg friss zöldborsó
só
1,2 l víz
1 kis csokor zellerzöld apróra vágva
A gombóchoz:
10 dkg árpapehely
2 evőkanál zsemlemorzsa
1 egész tojás
diónyi olvasztott vaj vagy ghí
1 csokor finomra vágott friss petrezselyem
só, őrölt fehérbors
A gombóchoz beáztatjuk az árpapelyhet kicsit több vízben, mint ami ellepi, és félretesszük. A leveshez megfuttatjuk az olajon a sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, majd a zellert és a hagymát. Hozzáadjuk még a zöldborsót és a sót, borsot, és felöntjük vízzel. Közben elkészítjük a gombócot. Az árpapelyhet alaposan összekeverjük a többi hozzávalóval, és diónyi gombócokat gyúrunk belőle. Forrásban lévő vízbe tesszük, és 10-15 perc alatt, gyöngyöző vízben megfőzzük. Tálalás előtt a leveshez adjuk, végül az egészet megszórjuk zeller zöldjével.
Elkészítési idő: 40-45 perc
Laktózérzékenyeknek, cukorbetegeknek ajánlott.
Kalória: 352 kcal
Szénhidrát: 41 g
Árpapelyhes epertorta
Hozzávalók 6-8 személyre:
A tésztához:
20 dkg árpapehely
½ l langyos víz
20 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
5 evőkanál xylitol
1 kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál őrölt fahéj
1-2 csipet só
1,5 dl szűz olívaolaj
A krémhez:
6 dl tej vagy növényi tej
5 dkg vaj vagy ghí
½ citrom reszelt héja
1 vaníliarúd kikapart belseje
1 csipet só
4 púpozott evőkanál kukoricakeményítő
5 evőkanál méz
A tetejére:
35-40 dkg friss eper
Az árpapelyhet fél órára beáztatjuk a vízbe, majd összekeverjük a többi hozzávalóval, de az olajból csak 1 dl-t adunk hozzá. A maradék olajjal kikenünk egy nagyobb tortaformát, és beleöntjük a tésztát. 170 fokos sütőben 40-45 percig sütjük.
A krémhez felmelegítünk egy lábosban 4,5 dl tejet, beletesszük a vajat, a citromhéjat, a vaníliát, a csipet sót, és végül a maradék tejben elkevert keményítőt, és habverővel, folyamatosan kevergetjük, míg fel nem forr. Akkor hozzáadjuk a mézet, és nem főzzük tovább. A forró krémet öntsük a megsült tésztára, és amikor már egy kicsit lehűlt, de a krém még lágy, nyomkodjuk bele körkörösen az eperszemeket. Ezután tegyük néhány órára hűtőszekrénybe, majd vegyük le a tortaforma oldalát. A sütemény azonnal fogyasztható.
Elkészítési idő: 60-70 perc
Laktózérzékenyeknek ajánlott.



