A köles a pázsitfűfélék családjába tartozó, egyik legrégebben termesztett gabonánk. Afrikában, Ázsiában és Indiában napjainkban is alapélelmiszernek számít, az emberiség egyharmada fogyasztja rendszeresen. Európában az évszázadok alatt a kenyérgabonák folyamatosan kiszorították, pedig nekünk magyaroknak is, egészen az ősidőktől, kedvelt napi élelmünk volt.

A többi gabonához hasonlóan a köles élettani hatásai is csodálatosak. A benne lévő fehérje nem tartalmaz glutént, ezért lisztérzékenyek is fogyaszthatják, valamint csecsemők a belőle készített nyákot.

Könnyen emészthető, és magas, vízben oldódó rosttartalma segít eltávolítani a letapadt salakot a belekből, ezért fogyasztása böjtöléskor is ajánlott.
Egyik gabona sem savasít, de a köles kifejezetten lúgosító hatású. A túlzott húsfogyasztás következtében sok ember szervezete savassá vált, és ez hosszútávon komoly egészségi problémákat okozhat. A köles beiktatása a mindennapi étrendbe, no és persze a savas ételek fogyasztásának csökkentése, sokat segíthet ezen.
A kölesben lévő szilícium és vegyülete a kovasav fontos szerepet játszik csontképzésünkben, a bőr hámosodásában és hajunk, körmeink egészségmegőrzésében. Ezért ilyen jellegű problémák esetén ajánlott naponta többször is fogyasztani. A népi gyógyászatban a szem és a lép gyógyszerének is tartják, de vércukorszint szabályozó és rákmegelőző hatása is ismert. A köles vitalizálja tüdőnket, légzésünket.
Több fajtája is közkedvelt - többnyire hántolva kapható a boltokban -, bár a legegészségesebb a barna köles, az egyetlen hántolatlanul fogyasztható fajtája. Magyarországon, az Alföldön régen leginkább a vörös kölest termesztették.

A rizshez hasonlóan sokrétűen beépíthető napi étkezésünkbe. Hűvös napokon kiváló eledel, belülről melegíti szervezetünket. Főzési ideje rövid, 15-20 perc, háromszoros mennyiségű vizet kell hozzáadni, és néha kevergetni, mert könnyen letapad.
Ha eddig nem fogyasztották, biztatom Önöket, próbálják ki! Új élményben lesz részük!

Soós Attila
ételreformer