A sütés-főzés iránti szeretetem édesanyámtól indult, már gyerekkoromban vonzódtam az ételekhez. Aztán az iskola elvégzése után édesapám azt mondta, legyen valamilyen tanult mesterségem. Nem volt kérdéses mit válasszak. Ahogy az ember belekóstol ebbe a szakmába, egyre inkább megszereti. Nagyon jó mestereim voltak, azok a régi vágású, igazi konyhaművészek, akiktől az ember sokat tanulhat.

A főzés iránti szeretet vezetett a foodstylist szakma felé?

Valójában igen, hisz mindig is szerettem az ételekkel foglalkozni. Ez egy teljesen más világ, de fontos hozzá a gasztronómiai tudás. Amerikában a Gourmet Studio-ban tanultam, és eleinte még én magam készítettem a fotókat. Aztán megismertem Árpit (Patyi Árpád fotóművész), aki nagyszerű fotós, és azóta együtt dolgozunk. Ahogy jártam-keltem a világban rengeteg kelléket vásároltam: szép rézedényeket, tányérokat, szalvétákat, így szépen összejöttek a kis enteriőrjeim. (A foodstylist készíti elő, és állítja be a fotózáshoz művészi módon az ételeket. – szerk.)

Sokszor előfordul, hogy az elkészített étel egyáltalán nem hasonlít az újságban vagy a könyvben lévő fotóhoz. Mennyire mesterkéltek ezek a képek?

Ha friss alapanyagokból készült ételről készíthetem a fotót, akkor a valósághoz közeli állapotot tudok teremteni. Ilyenkor reggel elmegyek a piacra, és bevásárolok. Mivel az alapanyag eredeti, így a fotónak sem kell misztifikáltnak lennie. Ugyanakkor vannak olyan nyersanyagok, amelyek nem bírják a fényt, a lámpa melegét, ilyenkor kénytelenek vagyunk azt valamivel helyettesíteni.

És mi a helyzet a receptekkel? Sok háziasszonynak meggyűlik a baja, a véleménye szerint nem megfelelő mennyiségekkel. 

Nem igazán lehet aranyszabályokat alkotni, hisz egy recept elkészítése szubjektív dolog, és nagyban függ az elkészítő rutinjától is. Ha valaki nem a megadott hozzávalókkal vagy technológiával dolgozik, ne várja ugyanazt az eredményt! De mégha mindenben követi is azt, ha nem szívvel-lélekkel készíti, az egésznek semmi értelme. Az ételt szeretni kell, és megfelelő alázattal lenni felé.

Mit jelent számodra a tudatos és egészséges táplálkozás?

Az életem egyik fontos része az egészséges táplálkozás. Azok közé tartozom, akik erre tényleg ügyelnek, és próbálom a családomat, az embereket is ebbe az irányba terelni. Ha a gyerekekkel vásárolok, és szeretnének valamit, mindig megkérdezem, megnézted a hátsó részét, elolvastad? Akkor döntsd el, meg akarod-e venni! Ugyanakkor annak sem vagyok a híve, ha valamit nagyon tiltanak. Számomra a mértékletesség a fontos.

Szereted a tradicionális, magyar ételeket.

Igen, hiszen ezek a gyökereim. Fontos, hogy a saját területünkről, és annak megfelelően együnk, ugyanakkor tekintsünk ki a különböző nemzetek ételeire is. Sajnos egyes luxuséttermekben sokszor lenézik a magyar ételeket. Pedig nem kellene! Csak egy picit változtatni, modernizálni rajtuk! Például a paprikás csirkéhez néha olyan sűrű, nehéz, lisztes mártást adnak, hogy elképesztő! Inkább készítsék egy kis tejszínnel, tejföllel, és habosítsák fel, hogy könnyebb legyen. Tehetnek mellé egy kis párolt zöldséget, így még a galuska is jobban elfér.

Sokat jártál a világban. Közel áll hozzád valamelyik nép gasztronómiája?

Én eléggé franciásan sok tejszínnel és vajjal főzök. De nagyon szeretem a thaiföldi ételeket is. Finom, forrázott, különleges zöldségekkel, és kellemes, lágy fűszerekkel dolgoznak. Sok halat, tengeri finomságokat esznek, ami szimpatikus nekem. Nemrégiben olvastam, hogy ahol több halat fogyasztanak, nem olyan agresszívak az emberek. Ahol viszont sok véres, angolos húst esznek, épp az ellenkezője érezhető. Azt hiszem kétségtelenül igaz a mondás, miszerint azok vagyunk, amit megeszünk.