Laktózmentes boszorkánykonyha II. rész

40 perc alatt felkészülhetünk a vendégek érkezésére, vagy akár egy gyerekzsúrra. Magos kenyérrel, néhány paprikával és paradicsommal és ínyencebbeknek egy kis sajttal kitűnő uzsonnát készíthetünk a lenti receptekből. Ja, és persze tejmentesen!

Babonéz (tej- és tojásmentes majonéz/tartármártás)

Elkészítési idő: 20 perc

Imádom a majonézt. A majonézes saláták is a gyengéim. Viszont a tojást már nem annyira bírja a gyomrom. Sőt, ha tartármártásra lenne szükségem, akkor sokszor meg vagyok lőve, ha nincs otthon laktózmentes tefjöl, vagy zabtejszín. Kicsit szkeptikusan kezdtem hozzá a babonézhez. Először a nevével barátkoztam, majd vettem a bátorságot, és elkészítettem. És nem csalódtam, sőt az igazán ’white-ízlelőbimbójú’ oldalbordám sem. Ez nem is tudjátok, mennyire nagy szó!

Hozzávalók:
• 1 fehérbab konzerv
• 1 evőkanál friss citromlé
• 1 teáskanál mustár
• ½ teáskanál tengeri só
• pár csavarásnyi frissen őrölt bors
• ¼ csésze napraforgó olaj + 1 evőkanál olívaolaj

A hozzávalókat – az olaj kivételével – tegyük bele a turmixgépbe, vagy a botmixer táljába. Nyomjuk meg a turbó gombot, és pürésítsük pépesre a masszát. Ekkor szép lassan, folyamatos kevergetés mellett csurgassuk bele az olajat. Ha kész vagyunk, akkor jön a kóstolás. Az ízesítőkből lehet több, vagy kevesebb, kinek hogy ízlik. Ha tartármártást szeretnénk, akkor hígítsuk egy kis rizstejjel, vagy rizstejszínnel. Akár azzal, amit otthon készítettünk.

Kukoricavaj 

Elkészítési idő: 20 perc

Egyszerű, de mégis különleges ez a vajpótló krém. Ráadásul megszámlálhatatlanul sok variációt tudunk elkészíteni belőle, attól függően, hogy mivel ízesítjük. Engem a kukorica héj kicsit zavart. Lehet, hogy tovább kellett volna turmixolni. A zavar azonban nem tartott sokáig: 2 nap alatt elfogyott ez a kukoricacsoda.

Hozzávalók:
• 1 kukoricakonzerv (sós lében)
• 1 dl fokhagymás kukoricaolaj (de lehet bármilyen olaj),
• 2 evőkanál rizsliszt,
• fél kiskanál só
• 1 gerezd fokhagyma megpucolva, lereszelve (a fokhagyma nem szükséges, vagy helyette lehet mással pl. friss kakukkfűvel, rozmaringgal, vagy frissen őrölt borssal is ízesíteni)

A konzervkukoricáról leöntjük a levét, hozzáadjuk a többi anyagot és homogén állagúra turmixoljuk. Ennyi!

A folytatásban megismerkedünk más gabonák tejszerű italával (pl. kölestej), különböző vajpótló krémekkel (pl. csicseriborsóvaj), vagy olajos magokból készíthető finomságokkal (pl. mandulatej, mandulavaj). És a sornak még nincs vége!

Laktózmentes boszorkánykonyha I. rész

A válságot már nemcsak a híradó tudósításaiban érzékeljük, hanem a saját bőrünkön, pénztárcánkon is. Mára megtanultuk, hogy sok mindenen lehet spórolni: nem használjuk annyit az autónkat, kevesebbet költünk luxusra, vagy jobban rááll a szemünk az akciókra. Egy tejallergiás ember viszont a sokszor indokolatlanul drága tejhelyettesítő élelmiszerein hogyan spóroljon?

Először is megpróbál bizonyos alapanyagokat otthon, kis költséggel elkészíteni, mint ahogy az itt következő néhány recept esetében is. Fogyasztásukat nemcsak laktózérzékenyeknek ajánlom, mindenkinek jót tesz, ha időnként tej-alternatívákat használ a konyhájában.

Rizstej
Elkészítési idő: 1 óra (ha a rizst legalább 3-4 órára beáztattuk), 2 óra (ha nem áztattuk be)

A risztej és a risztejszín elkészítéséhez érdemes úgy hozzáfogni, hogy más dolgunk is van a konyhában. A folyadékpótlás és a kevergetés nem igényel állandó felügyeletet, de ha beülünk közben egy filmet megnézni, vagy elvisszük a kutyát egy nagy sétára, akkor könnyen megfeledkezhetünk a készülő finomságokról. A kozmás íz pedig nem része a házilag készített tejhelyettesítő termékek ízvilágának.

Hozzávalók:
• 20 dkg barna rizs
• 1 csipet só
• 10 dkg mazsola
• 1 evőkanál nyírfacukor, vagy méz
• víz a főzéshez, a folyadékpótláshoz és a végén a hígításhoz
A barnarizst egy éjszakára beáztatjuk. Én ezt általában elfelejtem. Akkor sincs nagy baj, csak így a rizst tovább kell főzni. Bő, 4-5-szörös vízben odatesszük főni. Hozzáadjuk a sót, a mazsolát és a nyírfacukrot. Ha mézet használunk, azt majd a turmixoláskor adjuk hozzá, mert főzéskor könnyebben odakap. Ha beáztattuk, akkor kb. fél óráig, ha nem, akkor kb. másfél óráig takarékon főzzük. Túlfőzni nem lehet a rizst, akkor van kész, ha már szinte málik. A vizet folyamatosan pótolni kell alatta, és időnként nem árt megkavarni. A kész rizst turmixgépbe öntjük, vagy botmixerrel összeturmixoljuk. Ekkor még eléggé tejföl állagú, így fokozatosan annyi vízzel hígítjuk, míg tej állagot nem kapunk. A kész pépet kislyukú szűrőn átszűrjük, és a megmaradt maszlagot átnyomkodjuk. Ebből a mennyiségből kb. 1 liter rizstejet kapunk. Mivel a rizsitalunk tartósítószert nem tartalmaz, így hűtőben 2-3 napig áll el. Tárolás közben a sűrűje leülepszik, ezért mielőtt használjuk, érdemes felrázni, vagy megkeverni.
Ami a szűrőben fennmarad, azt se dobjuk ki: lekvárral, olajos magvakkal, friss, vagy aszalt gyümölccsel összekeverve pazar desszertet készíthetünk belőle.

Rizs tejszín
Elkészítési idő: 1 óra (ha a rizst legalább 3-4 órára beáztattuk), 2 óra (ha nem áztattuk be)

Mióta bemutatkoztunk egymásnak a rizstejszínnel, azóta jó barátságot ápolunk. De a barátságnak ára volt! Egészen addig, míg ki nem kísérleteztem a számomra legideálisabb otthon is könnyen elkészíthető módszert. A különböző gabonákból készült, tejszín állagú termékek új értelmet adtak a laktózmentes életemnek. Nincs többé olyan hagyományos tejfölös, vagy tejszínes étel, amit ne tudnék elkészíteni laktózmentesen!

Hozzávalók:
• 10 dkg barnarizs
• 10 dkg darált mandula (a nagyobb boltok polcain – pl. Lidl – már megtalálható darált mandulát használtam, de ha valakinek van kávédarálója, akkor az egész mandulát is ledarálhatja)
• só
• 1 dl víz
• 0,5 dl semleges ízű olaj
• 1 citrom leve

A rizstejnél leírtak szerint a rizst jó puhára főzzük, míg majdnem az összes víz elfő róla. Ha túl sok van rajta, és már nincs kedvünk és időnk főzögetni, akkor a felesleget leönjük róla. Beleöntjük a turmixgépbe, vagy a botmixer táljába és az összes többi hozzávalóval pürésítjük. Az olajat a legvégén, állandó turmixolás mellett, lassan csorgatjuk a masszánkhoz. Ha elkészültünk, akkor – akár a rizstejnél – szűrőn átpasszírozzuk. Ebből a mennyiségből kb. 4 dl tejszín állagú krémet kapunk. 2-3 napig hűtőben tárolva eláll. A visszamaradt kását itt se dobjuk ki, kár lenne érte: ízesítve reggelire is kitűnő.

A weboldalakon, fórumokon talált sok-sok receptet kipróbálva, és kicsit a saját ízlésemre formálva, van még néhány olyan ’elronthatatlan’ remekmű, amit szívesen megosztok veletek.

A következő posztban jön a tej- és tojásmentes majonéz/tartár mártás, vagyis a babonéz és az egyszerű, de mégis nagyszerű kukoricavaj.

Addig is próbáljátok ki ezeket a recepteket. Jó alkotást kívánok a konyhában!

Vágy és vezeklés

Tudtátok, hogy a magyar lakosság 20%-a laktózérzékeny? És hányan vannak, akik nem is tudnak róla??? Mostanában egyre több szó esik az ételérzékenységekről, azok tüneteiről, és az allergiával való együttélésről. Talán ez sokak szemét felnyitja, és rájönnek, hogy kis változtatással egyszerűen megszabadulhatnak a kellemetlen tünetektől.

Amikor kiderült az érzékenységem, a környezetem azzal vigasztalt , hogy nem is nehéz a laktózmentes életmód, hiszen az ételek nagy része nem tartalmaz egyáltalán tejcukrot. Ádám és Éva óta viszont az emberi természet velejárója, hogy mindig azt kívánjuk, amit nem szabad. Legalábbis én nagyon beillek ebbe a sztereotípiába. Az életmód váltásom elején túrógombóccal, kapros-tejfölös tökfőzelékkel, dupla tejszínhabos somlóival és túrórudival álmodtam hetekig.

Szerencsére már tudom, hogy manapság sok tejhelyettesítő mód van: például a laktózmentes tejtermékek (tej, joghurt, tejföl, túró, tejszín, sőt még túrórudi is  ).
Ha viszont valaki nemcsak tejcukor, hanem tejfehérje érzékeny is (mint pl. én), akkor sincs vész, van megoldás: zabtej, rizstej, szójatej és ugyanezek tejszín változata. Sajtokból a tehéntejből készült sajtokon kívül mindent szabad. A tejallergiám kapcsán kóstoltam először kecske- és a juhsajtot, és higgyétek el: finom! Vagy ott van a juhtúró! Ennél a pontnál kell megjegyeznem, hogy a juhtúrós sztapacskán kívül van még élet: sok olyan étel van, amibe használhatjuk ezt a savanykás tejterméket.

Igen ám, de jön a következő nehézség: tejmentesen élni drága. A mai gazdasági helyzetben az ember azon gondolkozik el, hogy van-e egyáltalán pénze sajtra, nem pedig azon, hogy van-e keret a drágább kecskesajtra. Van viszont erre is megoldás.

A saját esetemben megvizsgáltam a kiadásaimat, és akkor ébredtem rá, hogy milyen sok felesleges dologra szóródik ki a pénz a kezemből: például felhagytam a nyugtató táskavásárlási hobbimmal, és azt is megfogadtam, hogy női magazint akkor veszek legközelebb, ha az előző adagot az utolsó betűig elolvastam. Már ezzel az egyszerű elemzéssel tudtam annyit spórolni, hogy nyugodt szívvel tettem a kosaramba a juhsajtot.

Fontos, hogy feltérképezzük a boltokat. Egy kis energiabefektetéssel sokat takaríthatunk meg: a SPAR saját laktózmentes termékei például nagyon jó árban vannak, és az sem mindegy, hogy a sok biobolt közül melyiket látogatjuk. Sőt, biobolt helyett közvetlenül megkereshetjük a gyártót, vagy a termelőt. Erre kitűnő alkalom a manapság igen népszerű biopiac. Másrészről a XXI. században az internetes vásárlás korát éljük. Sok termelő még házhoz is szállítja a rendelésünket.

Nemcsak a beszerzésen spórolhatunk pénzt. Nem is gondolnánk, de ha minőségi, jól elkészített ételt eszünk, sokkal kevesebb is elég belőle, sokkal hamarabb eltelünk. Áttételesen ez is egy költségcsökkentő tényező.

Végül, de nem utolsó sorban pedig nem kell mindent a boltban megvenni: készítsük el otthon akár az alapanyagokat is, az sokkal költségtakarékosabb. Nem arra célzok, hogy holnap irány a kecskebolt, és állítsuk ki az erkélyre az új családtagot. De a risztejet, a mandulatejet, vagy a laktózmentes kenyerünket nagyon egyszerűen otthon is elkészíthetjük.

Remélem, sikerül kedvet csinálnom az otthoni sütés-főzéshez! A következő posztomban az alapanyagok egyszerű elkészítését osztom meg veletek. Addig is házi feladat: térképezzétek fel a környezetetekben a boltokat, hogy hol lehet a laktózmentes termékeket a legolcsóbban beszerezni!

Cukrászda és étterem laktózérzékenyeknek

Biobolt látogatásaim során többször belefutottam olyan előre csomagolt édességekbe, melyeket a Napfényes Cukrászda készített.

Egy ismerősöm hívta fel arra a figyelmemet, hogy van ám nekik egy önálló cukrászdájuk is, ahol egészséges sütiket lehet venni (http://www.napfenyescukraszat.hu/). Sőt, van egy éttermük is (http://www.napfenyesetterem.hu/), ahol a szejtán brassóitól a tönköly pizzákon keresztül a hamis túrógombócig sokminden beférkőzött a kedvenceim közé. A helyszínen a szakácskönyvüket is meg lehet vásárolni, nagyon sok jó tipp és trükk van benne. Egy negatívumuk van: hús nincs (alapvetően nem ér senkit emiatt meglepetés, tekintettel arra, hogy az étterem vegetáriánus).

A belvárosi, Magyar utcában lévő Ruben étteremről (http://www.rubenrestaurant.hu/) már írtam korábban. Jó a hely, megfizethetőek az árak. A negatívuma az, hogy nehéz parkolni, de ennek ellent mond az, hogy eddig mindig sikerült. Bár már kb. 1 éve nem voltam náluk, bízom benne, hogy a készséges, ugyancsak tejallergiás pincérem még ott van. Valamikor már tényleg meglátogatom!

Régi kedvenc helyem a Fáy Présház Fóton. Mindig szerettem a hangulatát, az ott rám telepedő nyugalmat, és persze az ételeket. A konyha bármilyen kérésre nyitott, a filozófiájuk az, hogy a vendég óhaja szerint mindent elkészítenek, amihez van hozzávaló. Friss alapanyagokból, és az étterem mögötti kiskert fűszereiből alkotnak, és saját készítésű savanyúságokkal, szörpökkel kényeztetnek minket. Most viszont újabb lépést tesz előre a Présház. A minap beszélgettem az új tulajjal, aki maga is tejérzékeny. Annak ellenére (vagy talán épp azért), hogy ez nem egy trendi, belvárosi, salátás hely, hanem egy hagyománytisztelő, magyaros vendéglő (a szó jó értelmében), ételallergiásoknak és cukorbetegeknek külön menüket fognak összeállítani. Így nyugodt szívvel ehet egy jó túrógombócot egy tejérzékeny, vagy egy palacsintát egy gluténérzékeny, vagy egy csokis sütit egy diabéteszes, hogy csak a desszerteket említsem. Nagyon örülök a kezdeményezésnek! Végre egy étterem, melynek nem fő profilja az ilyen jellegű táplálkozási problémákkal élők kiszolgálása, és normál vendégnek érezheti magát mindenki, megkülönböztetés nélkül! Megint azt érzem, hogy elindult valami az emberek fejében, és kezdünk felzárkózni ezen a téren is a témában sokkal előrébb járó nyugati országokhoz!

Vásárlás laktózmentesen

Nem vagyok szakértő, inkább tapasztalattal rendelkező amatőr. Hetek, hónapok alatt annyi mindent kipróbáltam a saját bőrömön, és egyszercsak azt vettem észre, hogy a barátaim, ismerőseim hozzám fordulnak tanácsokért. Próbáltam nekik segíteni: ’csináld ezt, vagy azt!’, de eleinte a miértekre nem mindig tudtam a választ.

Ilyenkor utána olvastam a problémának. Még ma is gyakran előfordul, hogy szembe találom magam olyan helyzetekkel, melyeknél rátaláltam a gyakorlati megvalósításra, de a szakszerű magyarázat nincs a mellényzsebemben. Bár szeretem tudni, hogy mit miért teszek, de rájöttem, hogy ebben a tanulási folyamatban sokszor előbb jön a megoldás, mint a háttértudás. Jó ezekről a kérdésekről sorstársakkal beszélgetni: ők is sokat láttak, hallottak, tapasztaltak. Szóval elég a rizsából, lássunk néhány konkrét példát!

Az első időkben a ’beszállítóimat’ kellett megtalálni. Akkor még a XI. kerületben dolgoztam, ott ajánlották a Nap-ra bioboltot (http://www.nap-ra.hu/). A boltnak – a méretéhez képest – hihetetlen nagy a választéka, sőt kedvesek, és az áraik sem elszálltak. Előfordult, hogy ha valami olyasmit tettem a kosaramba, ami nem felelt meg az életmódomnak (szándékosan nem diétát írok), akkor finoman megkérdezték, hogy ’Ugye ezt másnak veszed?’ Mindig nagy türelemmel válaszoltak a kérdéseimre, melyek alapján – így utólag én is látom – lehetett tudni, hogy egy folyamat elején vagyok. Sajnos mostanában már ritkán jutok el arra, de bátran ajánlom mindenkinek: kezdőnek és haladónak egyaránt.

A Holland&Barrett-et (http://www.hollandandbarrett.hu/) már említettem korábbi posztomban. A márkával való ismerkedésem, mely később barátsággá érett, még az angliai kint tartózkodásom alatt indult. Útba esett az egyetem felé, és sokszor elcsábultam valamilyen egészséges nasira. Aztán egyre több dolgot próbáltam ki, és sosem csalódtam. Így az év egyik legjobb híre volt, amikor megtudtam, hogy végre Magyarországon is nyitnak boltot. Egyelőre a Westendben és a MOM parkban vannak jelen.

Ugyancsak hozzám közeli hely volt az Eleven Center 1. emeletén működő biobolt. Egy aranyos, idős néni ült a pult mögött, és a nagymamák összes tapasztalatával magyarázott. Mindig volt ideje, sosem éreztem azt, hogy csak ’túl akar lenni rajtam’. Sőt, szívesen belehallgattam abba is, amit más vásárlóknak mesélt. Sokszor jártam úgy, hogy a tulaj körül egy kisebb csoport alakult, és a végén klubszerűen mindenki belekérdezett, vagy elmondta a tapasztalatait. Szerettem oda járni. A múltkor épp arra autóztam, gondoltam, beugrok. Olyan érzéssel érkeztem a boltba, mintha egy régen látott kedves ismerősömet látogatnám meg. Csalódtam: az otthon hangulatát idéző boltból üzlet lett. Valaki felvásárolta a jól menő vállalkozást, csak pont a siker kulcsát nem vizsgálta meg eléggé. Alig lézengtek a felújított, kibővített helyiségben. Még bíztam benne, hogy hátul, a pult mögött ott ül az ősz hajú tulaj. Ehelyett két fiatal, egyenbe öltöztetett lánykába futottam. ’Nem szabad elsőre ítélni’ – gondoltam. De a második benyomásom sem lett jobb: semmire nem kaptam konkrét választ, érződött, hogy az eladóknak nem hivatásuk, hanem csak a munkájuk ez. Kb. fél éve történt az eset, azóta nem jártam arra. Lehet, hogy változott a helyzet, és esetleg az új, multikulti tulaj is rájött, hogy a legfontosabb egy ilyen jellegű bolt esetében az emberi faktor.

A bioboltok sorában végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni a Mediline-t (http://www.mediline.hu/). Tényleg nagyon jó, de csak haladóknak ajánlom. Kezdőket csak elijeszt a sok tízezer féle termék.