Alábbiakban összeszedtük azokat az eljárásokat, melyekkel a legkevésbé terheljük egészségünket.
- fagyasztás: az egyik legjobb tartósítási módszer, a lehető legkisebb mértékben sérül a gyümölcsök vitamintartalma. Bármelyik gyümölcs lefagyasztható, de felengedés után többségük összeesik. Önmagában, vagy dekorációként ezért nem ajánljunk, viszont kitűnő levesekbe, mártásokhoz, gyümölcsöntetekhez, gyümölcsös desszertekhez, süteményekhez.
- pürésítve fagyasztás: a gyümölcsöket megmossuk, turmixoljuk, és mindenféle tartósítás, ízesítés nélkül kisebb adagokban, zacskókba téve lefagyasztjuk. Az így kapott gyümölcspüré bármikor felhasználható süteményekhez, joghurtok ízesítésére és turmixitalként is. Édesítésére használhatunk mézet, juhar-, vagy agavészirupot is.
- lekvárfőzés: a leghagyományosabb tartósítási eljárás. Szinte mindegyik gyümölcsből lehet lekvárt készíteni. A magas pektintartalmú gyümölcsökhöz (barack, alma, ribizli, szilva) még cukor és zselésítő hozzáadása sem szükséges, a pektin maga ugyanis egy zselésítőanyag, így ha lassú tűzön, sokáig főzzük, a lekvár önmagától is besűrűsödik. Igyekezzünk érett gyümölcsöket választani, ezek ugyanis magas gyümölcscukor-tartalommal rendelkeznek, így kevesebb édesítő hozzáadását kívánják. 

Mit használjunk édesítésre?
A cukor vagy édesítő nemcsak a lekvár édes íze miatt szükséges, fontos a sűrű, zselés állag eléréséhez is. Kristálycukor helyett használjunk gyümölcscukrot (fruktózt), vagy xylitolt. Mindkettő esetében kb. egyharmad akkora mennyiség szükséges, 1 kg gyümölcshöz kb. 30-35 dkg. A végeredmény ugyanolyan finom íz, de jóval kevesebb cukor. Sőt! Mivel a fruktóz és a xylitol természetes édesítők, szervezetünk számára sokkal kevésbé megterhelők. A választott édesítőt apránként adagoljuk a gyümölcshöz, így biztosan elkerüljük, hogy kevesebb vagy több kerüljön bele.

És a tartósítás?
A tartósításhoz is próbáljunk természetes módszereket találni. A már említett pektinek (alma-, barack-, szilva-, ribizlipektin) kiválóak lekvár főzéshez, de szerencsére már olyan befőzőszerek is kaphatók, melyek nem tartalmaznak semmilyen hozzáadott, mesterséges anyagot.
Mindezek után az is fontos, hogy az üvegeket, amibe a lekvár kerül megfelelőképpen csírátlanítsuk. Ehhez jó alaposan mossuk el az üvegeket, és hagyjuk megszáradni! Soha ne töröljük meg, mert a véletlenül rajta maradt textilszál vagy papírdarab tönkreteheti az egész lekvárt. Ha a lekvár elkészült, még forrón öntsük a teljesen száraz üvegekbe, ütögessük meg, hogy sehol ne maradjon levegő, majd szorosan zárjuk le. Ne használjunk csatos üvegeket! Nem zárnak légmenetesen, így a lekvár könnyen megpenészedhet. Végül tegyük az egészet egy nagyobb, lapos lábosba és jöhet a száraz dunszt. Az üvegeket vastag takarókkal, paplannal bugyoláljuk be, és hagyjuk így, amíg teljesen ki nem hűlnek. Ha jó a dunszt, akkor ez 2-3 nap is lehet. 

Zsupos Ildikó