Dunaújvárosban nőttem fel, ahol - ipari város lévén - nem volt túl sok lehetőség szakmát választani. Vagy a híres Vasműbe ment az ember, vagy valami teljesen más dologba kezdett. Számomra ez a más a vendéglátás volt. Megláttam benne az attraktivitást és a kreativitást, vagyis önmagam megvalósításának lehetőségét. A mai napig ezt keresem benne, ezért szeretem a munkámat.

Honnan az inspiráció? Állandóan figyeled a konkurenciát?

A hosszú évek alatt kialakul a rutinja. A gasztronómiában is megfigyelhetők különböző trendek, melyek hatására beindul az ember agya, és elkezd azon gondolkozni, mit lehetne még kihozni belőle. Először elméletben kitalálom, aztán a gyakorlatban elkezdek kísérletezgetni vele, és így állnak össze egy kerek egésszé. Izgalmas olyan dolgokat tervezni, melyek egyszerre látványelemek, és finom, ízletes ételek.

Évekig dolgoztál Ausztriában. Hogyan kerültél oda?

15 évig kajakoztam, aztán egy nem túl szerencsés regatta után csapattársammal együtt úgy döntöttünk abbahagyjuk a versenysportot, és munkát keresünk. Mivel akkoriban nagy divat volt Ausztriában vendéglátósként dolgozni, úgy döntöttük kipróbáljuk. Több helyen is megfordultam: szállodákban, polgári éttermekben, kifőzdékben. Többnyire hagyományos ételeket készítettünk, de az emberek az új ételekre is nyitottak voltak. Sokkal inkább, mint itthon. Ott könnyebb rávenni őket, hogy egészségesebben étkezzenek, mint nálunk. Nekik is megvannak a nehezebb, zsíros ételeik, de a kímélő fogásokat sem utasítják vissza. Szerencsére azonban már itthon is van egy generáció, aki foglalkozik ezzel.

Miért nyitottabbak Ausztriában az egészséges életmód, táplálkozás iránt?

Egyrészt nagyobb nimbusza van a szakácsoknak, és az étkezési kultúrájuk is más. Magyarországon a médiában itt-ott megjelent celebszakácsok, nem biztos, hogy jót tettek a szakmának. Amíg a háttérben komoly szakmai és minőségi problémák vannak, nehéz lesz előrelépni. Ausztriában a szakemberek sokkal felkészültebbek, és a polgárok is tisztában vannak azzal, hogy amit megesznek, annak milyen hatása van az egészségükre. A boltokban természetesen mindenféle termék kapható, de az emberek el tudják dönteni, melyek jók számukra. Felelősen gondolkodnak az életükről, az egészségükről, hisz a döntés az ő kezükben van.

Nagy hatással volt rád Ausztria.

Igen. 15 évig éltem Bécsben, és valójában ott tanultam meg a szakmát. Nagyon sok alapanyaggal itt találkoztam először, és bizonyos élelmiszereknek nagyon sokáig csak németül tudtam a nevét. Mindig tökéletes alapanyagokkal dolgoztunk, ha valami rossz volt, rögtön ment vissza a beszállítóhoz. A zöldfűszereket, gyógynövényeket is Ausztriában ismertem meg, és a mai napig sokat használom ezeket.

Sokat gombászol és szeretsz a természetben lenni.

A kajakozás, a természetben való lét, a zöld fontos nekem. Ma is sokat kirándulunk, gombászunk, ásványt gyűjtünk a családdal. Talán ez a szokásom is Ausztriához kötődik, hisz a vendéglátásban a szezonális termések használata nagyon fontos. Ők sokkal jobban tisztelik a helyi szezonális alapanyagokat, náluk már kultusza van egy medvehagymának vagy rókagombának. Teljesen logikus, hogy nem gyötrik a természetet azzal, hogy messziről szállíttatják az alapanyagokat. Ha jó alapanyag kell, azt helyben kell keresgélni, nem a világ másik végén. Magyarországon nagyon jó lehetőségeink, adottságaink vannak, csak még nem használjuk ki.

Mit jelent neked a felelős, tudatos gondolkodás a táplálkozásban, a mindennapokban?

Keresem a magyar termékeket, a helyi kézműves termelőket. Nagyon érdekes az, ahogy a természet gondoskodik rólunk. Az emberi szervezetnek elsősorban azokra a termésekre van szüksége, ami az adott környéken, az adott évszakban megterem. Például tél után a legelső zöld hajtások egyike a tisztító hatású medvehagyma, míg a télre a dió készít fel. Amit a szakmában képviselek, azt a mindennapokban is alkalmazom. Három fiam van, és figyelünk az egészséges táplálkozásukra.

Milyen tanácsokat adnál az olvasóknak az egészséges táplálkozást illetően?

Nézzék meg mit vesznek, és mit adnak a családnak ételként. Általában a háziasszonyokra hárul a család táplálkozási szokásainak a kialakítása. Vitathatatlan a felelősségük, csak végre nekik is fel kellene ismerniük. Reformálják meg régi szokásaikat, ezeket nem szükséges elvetni, csupán kicsit hozzáigazítani jelenlegi életmódunkhoz, amiben a felelős gondolkodás családunk, társadalmunk, környezetünk iránt egyre fontosabb kell, hogy legyen.